Martinka István, a dombóvári katasztrófavédelmi kirendeltség tűzoltósági felügyelője 45 éves jubileumi jutalomban részesült a napokban, akinek életútját, erkölcsi példamutatását, a szervezethez való lojalitását és szakmai elhivatottságát dr. Balázs Gábor, megyei katasztrófavédelmi igazgató példaként állított az egész állomány elé. Martinka Istvánnal ez alkalomból beszélgetett Boros Brigitta, tűzoltó főhadnagy.

István, hol és hogyan indult az életed?
Szakályban születtem 1957-ben, és az általános iskolai éveimet is itt töltöttem. Mivel mindig is a műszaki dolgok érdekeltek, Zircen mezőgazdasági gépész tagozaton tanultam tovább, majd Kiskunhalason érettségiztem. Technikus minősítő vizsgát Mohácson tettem, majd újabb szakmát szereztem Sellyén. Tanulmányaim alatt a Hőgyészi Állami Gazdasággal volt szerződésem, ez volt első munkahelyem 1974-től 1979-ig. Ezt követően a Vegyépszer Vállalat Tamási Gyáregységénél dolgoztam gyártmányfejlesztő technológusként. Az első időszakban a Pun és az Adria kőolajvezetékek mérőállomásainak gyártásán, fejlesztésén dolgoztunk, majd a Paksi Atomerőmű építésében vettünk részt. 1980-ban vonultam be katonának, ahol tartalékos tisztképzésre iskoláztak be a Honi Légvédelemi Rakéta alakulathoz. Az első időszakot a Debreceni Kossuth laktanyában töltöttem, mint hallgató, majd főtörzsőrmesterré léptettek elő és a Sárbogárd Légvédelmi Rakéta Egységhez kerültem, mint első tűzcsoport parancsnok. A katonai időszakom alatt két esetben kaptam meg a Magyar Néphadsereg Kiváló Katonája, egy esetben pedig az Egység Élenjáró Szakaszparancsnoka címet.
A tűzoltósággal hogy kerültél kapcsolatba?
A leszerelésemet követően visszamentem a Vegyépszerhez dolgozni, de közben tudtam, hogy mást keresek, mást, többet akartam tenni. Szerencsére a Tamási Járási Tűzoltó-parancsnokságon tűzmegelőzési előadót kerestek, ahova jelentkeztem, és fel is vettek. Az akkori főnököm azt mondta, azért rám esett a választás, mert nem az érdekelt, hogy mennyi a fizetés, hanem, hogy mi a feladat. Így kerültem a tűzoltóság berkeibe 1982. június 1-jén, és azóta is a tűzoltóság a munkahelyem.
Milyen beosztásokat töltöttél be a tamási tűzoltóságon?
1986-ban megbízott, rá egy évre kinevezett járási tűzoltóparancsnok lettem. Közben diplomát szereztem a Nehézipari Műszaki Egyetem Kohó és Fémipari Karán. A parancsnoki beosztást huszonöt éven keresztül töltöttem be egészen 2012. április 1-jéig, amikor a szervezeti változásokkal a dombóvári katasztrófavédelmi kirendeltség tűzoltósági felügyelőjének neveztek ki.

Mi vezérel munkád során?
Munkám során mindig az emberek szolgálatára törekedtem és törekszem ma is, arra, ha valaki hozzám, mint tűzoltóhoz, vagy mint emberhez fordul segítségért, akkor ne kifogást keressek, hanem segítséget nyújtsak.
Milyen volt az élet a tamási tűzoltóságon?
Szerencsére a tamási tűzoltóságon mindig hasonló hozzáállású munkatársaim voltak, tamási lakosai tudták, hogy szükség esetén bármikor fordulhatnak hozzánk, számíthatnak ránk. Mivel készenléti egység nélküli parancsnokság voltunk, minden tűzesethez vonult tőlünk valaki, hogy az illetékességi területünkön beavatkozóknak segítsünk, tudjuk, mi történik. A tűzoltás vezetését a legtöbb esetben átvettük. Jó kapcsolatot alakítottunk ki az önkormányzattal, két ciklusban voltam az Innovációs Központ Felügyelő Bizottságának elnöke, amit nem saját, hanem a szervezet elismertségének tulajdonítottam. Sok átszervezésben volt részem a szolgálati időm alatt, de a tűzoltóságra jellemző, hogy az aktuális helyzetbe gyorsan beilleszkedik és végzi a dolgát a legjobb tudása és a szabályozók szerint.
A Tamási Önkéntes Tűzoltó Egyesületnek is tagja vagy 1982 óta.
Így van, hosszabb időn át az elnöki teendőket is elláttam. A Tamási Parancsnokság szerepe az önkéntes, majd önkormányzati tűzoltóság megalakításában jelentős volt. Sok esetben együtt vonultunk az önkéntesekkel. Jómagam sokszor vezettem az önkéntesek gépjárműfecskendőjét tűzesethez és műszaki mentéshez, ha nem volt elérhető gépkocsivezető. Számtalan esemény felszámolásában, tűzoltás- műszaki mentés vezetésében vettem részt.
Sosem vágytál el Tamásiból?
Nagy elismerés volt számomra, hogy pályafutásom során két alkalommal is megkerestek magasabb beosztással. Ez egyúttal a szolgálati helyem megváltozásával is járt volna, nekem azonban Tamási volt az a város ahol élni és dolgozni akartam, ezért maradtam.
Melyik elismerésedre vagy a legbüszkébb?
Szolgálati időm alatt a tűzoltóságnál negyvenöt alkalommal részesültem jutalomban és egyéb elismerésben, és bár nem ez volt a munkám célja, természetesen rengeteg erőt adtak. A megyében elsők között kaptam meg a tanácsosi, majd a főtanácsosi címet. A legnagyobb elismerésként azonban a Magyar Köztársaság Ezüst Érdemkeresztjét említeném.
Ha jól tudom, nem te vagy a családban az egyetlen tűzoltó, sőt, már az unokáidat is „megfertőzted”.
Lányom a Vályi Szakképző Iskolában középiskolai kommunikáció-német nyelvszakos tanár, férje szintén a tűzoltóság hivatásos állományában teljesít szolgálatot. Nagyobbik unokánk, a négy éves Ákos kedvenc játékai a tűzoltóautók, mely után már a kisebbik, az egyéves Ádám is intenzíven érdeklődik. Fiam a Központi Nyomozó Főügyészség Debreceni Regionális Osztályán dolgozik, ami a katonai ügyészség jogutódja. Furcsa mód ugyanott kezdte a szolgálati pályafutását, mint én Debrecenben.
A munka, az önkéntesen vállalt szolgálat mellett jut idő kikapcsolódásra, hobbira?
Hobbim a folyamatos tevékenykedés, otthon a ház körül, a Tamásiban lévő kertünkben, vagy Szakályban édesanyám házánál. Feleségemmel 1978-ban házasodtunk össze, azóta is Tamásiban élünk. Kedvenc szórakozásunk, időtöltésünk az utazás, kirándulás, olvasás, melyben kedvenc területem a II. világháború katonai eseményei.
Szerencsés embernek érzed magad?
Munkám alatt a szervezetnél sok kiváló emberrel találkoztam, akiktől lehetett tanulni, mindenkitől mást és mást. Elmondhatom magamról, hogy nem volt olyan munkám vagy munkahelyem, ahol nem szerettem volna dolgozni, vagy amit nem szerettem volna végezni, nem tudom biztosan állítani, de lehet, hogy én voltam mindig jókor jó helyen.
Köszönöm a beszélgetést, további munkádhoz sok sikert és mindenekelőtt jó egészséget kívánok!