- Éva néni – gimnáziumunk egykori diákja - 30 évvel ezelőtt hozta létre az Út a reményhez alapítványát, amely a mai napig kapcsolatban áll több külföldi intézménnyel, így a walesi presbiteriánus gyülekezettel is - mesélte Varga-Pintér Katalin. Az alapítvány és a szülők hozzájárulásának, valamint ennek a hosszú időre visszavezethető kapcsolatnak köszönhetően a diákok tíz napot tölthettek Walesben. Mind a tanulók, mind a kísérőtanárok családoknál voltak elszállásolva. Anyanyelvű tanárok és önkéntesek tartottak angol nyelvű játékos foglalkozásokat a gyerekeknek minden délelőtt, valamint kirándulásokat, szabadidős programokat szerveztek a csoportunknak minden délután. Rengeteg helyre eljutottunk.! Bejutottunk Nagy-Britannia legkisebb házába Conwyban, és megnéztük Nagy-Britannia legcsúnyább házát is, az Ugly House-t, ami kávézóként üzemel. Jártunk Liverpoolban, ahol elvittek bennünket a Liverpool FC stadionjába, így beleshettünk a hazai és a vendégcsapatok öltözőjébe, a sajtóterembe és beülhettünk a klub jelenlegi edzőjének, Jürgen Klopp székébe. Kulisszatitkokra is fény derült, ugyanis megtudtuk, hogy a hazai és vendég kispadok csak látszatra azonosak, a hazai csapat segítőinek piros bőrülései fűtöttek, míg a vendégeké nem. A hét során rengeteget tanultunk emberségről, önzetlenségről, kitartásról. Különböző sorsú emberekkel találkoztunk, akik úgy érzem nagyon mélyen megérintettek bennünket. Az egyik tanuló a következőket írta a táborról: az iskola vége felé közeledve, mint minden diák, én is nagyon vártam már a nyári szünetet. De az idei vakációt még jobban vártam, mint eddig bármelyiket, hiszen tíz élményekkel teli nap várt rám Walesben. Nehéz lenne kiválasztani, melyik nap volt a legjobb, hiszen minden nap más-más csoda tárult fel elénk. Hatalmas élmény volt eljutni a liverpooli focicsapat stadionjába, beülni a „nagyok” foteljeibe a lelátón és ellátogatni a múzeumba. Nem vagyok egy nagy focirajongó, de őszintén megvallva, nemcsak a fiúk szeme csillant fel az örömtől és meglepetéstől, amikor eredeti mezeket kaptunk ajándékba. A focinál jobban szeretem a könyveket, nagy Harry Potter rajongó vagyok, így nem csoda, hogy teljesen magával ragadott Chester, a gyönyörű, tudor és viktoriánus stílusú házairól is ismertté vált város. Soha nem gondoltam, hogy eljutok oda, ahonnan Harry Potter „indult”. Sok minden ismerős volt, néha olyan érzésem volt, mintha beléptem volna a filmbe. Bár varázspálcát nem, de rengeteg, életre szóló élményt és emléket repített velem haza a Ryanair repülőgépe. Sajnos Neil Kirkham, a lelkész, a tábor főszervezője és motorja jövőre nyugdíjba vonul, így nem valószínű, hogy ismét meg tudjuk szervezni a tábort, de ki tudja? Én bizakodó vagyok, nyitott szemmel fogok járni és továbbra is keresni fogom a lehetőségeket!