- A 8. füzet egyik különlegessége, hogy a benne megjelenő recepteket a művelődési központ négy tornacsoportjának tagjaitól kaptam közlésre – mesélte Örményi János. A köszönetemet szerettem volna Nekik kifejezni azzal is, hogy a kiadását a nőnapra időzítettem. Az eddigi leggazdagabb, száz ételleírást tartalmazó füzettel már átléptük a 600-at, ahogy azt a kiadványokon lévő stemplin olvasható, egész pontosan 610-receptnél járunk. Abban is más a mostani, hogy ez a süteményekben leggazdagabb. A lányok, asszonyok a legfinomabb krémeseiket, tortáikat, pogácsáikat osztják meg az olvasókkal. Szerencsére előkerültek a családi kedvencek, a „nagymamák sütijei” is.
- A füzetben szereplő 100. recept alatt éppen a Te neved alatt szerepel. Mi ennek az oka?
- Nagyon egyszerű, egyrészt volt némi hely az utolsó oldalon, másrészt a 100 egy szép kerek szám, ezért édesanyám egyik süteményének, a Nagykónyiban Lábatlanként ismertnek a leírását vettem bele. Tagadhatatlanul szubjektív kiadvány, mert a feleségem által közöltek is a kedvenc ételeim közé tartoznak.
- 700 receptre és 10 kötetre tervezted évekkel ezelőtt ezt a sorozatot. Belefér a maradék 90 a következő, és lehet, hogy már az utolsóba, vagy 777 receptes lesz, és marad az eredeti 10 füzet?
- Még nem tudom. A következő lehet, hogy egy internetes gyűjtés lesz, megkérem majd a tamásiakat, hogy e-mailben küldjék el kedvenc receptjeiket a címemre, az ormenyijanos@gmail.com-ra. Természetesen az elszármazottaktól is várnám ugyanezt. A tizedik a záró meglepetés füzet lenne, amelyben egy neves tamási vendéglátósra szeretnék emlékezni, visszaidézve őt egy rövid életrajzzal, illetve étterme jellegzetes ételeinek a közlésével. Számítok arra, hogy ebben partnerek lennének hajdani kollégái, a mostani tamási vendéglátósok, az egykori törzsvendégek, s ők is megosztanák velünk ételleírásaikat, egy-egy személyes emléküket. Ennek a fogadtatásától függ majd, hogy a külterületi iskolákhoz hasonlóan részletesebben foglalkozzak a hajdani tamási kocsmák, vendéglők, éttermek történetével.