„Ez egy beltéri Jézus szobor. Kérem, szíveskedjék betenni a kápolnába, adományként adom. Köszönöm.” Ez a néhány sor állt egy cetlin, mely egy becsomagolt szobron pihent meg június 30-án a tamási temető épületében.
- Sokan fordulnak meg az épületünkben, hiszen akik kilátogatnak a temetőbe, többek között ezen a folyosón találják a mosdót is – mesélte Gyenei Éva, a temető gondnoka. – Azon a hétfőn azonban különös dolog történt. Arra lettem figyelmes, hogy valaki belépett, majd gyorsan távozott is, és nem értettem, hogy miért, gondoltam, segítek neki, hátha keres valakit. Ahogy kiléptem az irodából, egy csomagra bukkantam, melyen a már említett cetli volt látható. Nem állítom 100 %-ra, de a pillanat tört része alatt, ahogy utána néztem, az illető hölgynek tűnt. Megpróbáltam utána menni, de miután elolvastam a cetlit, megértettem, hogy ő nem szeretné a kilétét felfedni, tehát ezért igyekezett olyan gyorsan ki azért az épületből. A szobor, amelyet itt hagyott nekünk, látszik, hogy teljesen új, tehát nem arról van szó, hogy valaki örökölte esetleg és emiatt ajánlja fel a temető számára. Felhívtam a közvetlen főnökömet, Varga Ágnest, majd értesítettem a kápolna gondozóit is az esetről. Mindenképpen szerettem volna, hogy ez az adomány valóban elhelyezésre kerüljön, hiszen egy nagyon szép gesztusról van szó. Azért is örülünk, hogy végre valami szép is történik a temetőnkben, mert az utóbbi időben ismét megszaporodott a negatív esetek száma: sok virágot tulajdonítanak el, sokszor kaspóstól, vázástól elviszik őket, akad, akinek havonta új selyemvirágot kell vennie a sírra, és mindannyian tudjuk, hogy nem a szél fújja el őket. Ez a gesztus azonban úgy gondolom, példaértékű. Pár nappal később sikerült is a kápolnába rakni a szobrot, és Hegedüs János plébános úr is ígéretet tett arra, hogy a hétvégi szentmise végén köszönetet mond az adományért. Nem tudjuk, hogy tamási személyről van-e szó, vagy esetleg messziről érkezett az illető, csak van tamási kötődése is, ez már sosem derül ki számunkra. A lelkiismeretem mégis azt diktálja, hogy egy ilyen szép adományt, amely a mai világban nagyon ritka, köszönjük meg minden lehetséges módon. Valaki, valamiért, az életének ki tudja, milyen szakaszában, vagy minek a hatására úgy döntött, hogy ide szeretné elhelyeztetni ezt a gyönyörű szobrot. Ezúton is köszönjük neki, és tudatjuk vele, hogy a kívánságát teljesítettük, és a szobor elfoglalta méltó helyét a temető kápolnájában.