Több mint 40 évvel ezelőtt találta ki ezt a fajta mozgásformát egy táncpedagógus Németországban, név szerint Ilse Tutt. Ő korábban fiatalokat tanított táncolni, s az anyósa kérésére kifejlesztett olyan koreográfiákat is, melyekben nincsenek hirtelen mozdulatok, ugrások, pörgések vagy különféle akrobatikus elemek, hanem kimondottan az idős korosztálynak való nyugodtabb mozdulatsorok, főleg sétalépések. A lényeg az, hogy a szenior örömtáncot kifejezetten idős embereknek fejlesztették ki, s azt is nagyon fontos rögzíteni, hogy ez nem tánciskola, tehát ne egy hagyományos táncórát, sokkal inkább közösségi örömtáncot képzeljünk el. Egyedül is el lehet jönni, nem kell partner senkinek ahhoz, hogy csatlakozzon, hiszen különböző táncformák vannak, néha párban táncolnak, néha négyen, hatan, vagy éppen egy nagy körben mindenki együtt. Tamásiban egy éve találkozhatnak már az érdeklődők ezzel a táncformával egy dombóvári oktató, Frucht Ferenc révén. Október végén a tamási Gyuricza Istvánné is levizsgázott, így okleveles szenior örömtánc oktatóként ő veszi át a csoportot. Körülbelül húszan járnak jelenleg hétfőnként a foglalkozásra, folyamatosan várják a csatlakozni kívánókat, és mivel mindig új táncot tanulnak, nem okoz nehézséget a bekapcsolódás sem, nincs lemaradás, vagy bepótlásra váró „tananyag”. A koreográfiák egyszerűek és rövidek, 3 vagy 4 lépéskombinációból állnak, tehát senkinek nem okozhat túl sok gondot a megtanulásuk. A lényeg a mozgás, az öröm és az agytorna, hiszen végig koncentrálni kell. A feladat az, hogy mindenki a saját képessége szerint próbálja magából a legtöbbet kihozni, figyelni, összpontosítani és persze jól érezni magát.