Andrást a tolnafoci.hu kérdezte a jelenlegi helyzetről.

- Mélyen van most Tamási labdarúgása, mit gondolsz, mi vezetett odáig, hogy a Megye I. sereghajtójává süllyedjen a gárda? Hogyan zajlott az elmúlt fél év?

- Igen iszonyat mélyen vagyunk, de talán ez már a gödör alja és innen csak felfelé lehet kapaszkodni. Úgy gondolom az túl terjedelmes, hosszan tartó téma lenne az, hogy mi vezetett idáig. Erről mi is sokat beszélgettünk, és mindenki másképpen látja, gondolja ezt a dolgot. Én személy szerint visszavezetném az NB III -as időszakig, amikor hihetetlen sok játékos vitt el rengeteg pénzt (akikből csak Pintér Attila maradt velünk). Én úgy gondolom abban az időszakban indult meg a hanyatlás, elfogyott a pénz, mentek a játékosok, nem nevelődtek ki a helyükre megfelelő szintű labdarúgók. Lehetne ezt boncolgatni napestig.

Az elmúlt fél évről röviden. A célunk az volt, hogy minden mérkőzésre tizenegyen ki tudjunk állni. A Magyar Kupa mérkőzés előtt egy héttel vettem át a csapatot. Egy Karád elleni edzőmérkőzéssel és Tolna elleni kupamérkőzéssel indultunk neki a bajnokságnak 13 felnőtt korú labdarúgóval. Ebből hármak munkahelyi változás miatt kiestek, ezért kellett év közben a már kiöregedett, de szabadon igazolható játékosainktól segítséget kérnünk. Akiknek itt is szeretném megköszönni a segítségüket, illetve azon a labdarúgóknak akik végig kitartottak, ember feletti erőket mozgósítva. Volt olyan mérkőzésünk ahol 33 év volt csapat átlagéletkora (Ha jól tudom 34 éves kortól már öregfiúk bajnokságban lehet szerepelni). Így teljesítettük a célunkat, hogy a téli szünetben rendezni tudjuk sorainkat.

Ha megengeded egy történetet szeretnék elmesélni, már csak példának is, amiből a fiatal generáció tanulhat. Mi is a szerénység és az alázat a játék iránt. Bonyhád elleni mérkőzésen ahol kikaptunk 14:0 -ra, a kezdő csapatban játszott Orsós István 50 évesen. A cserepadon ült egy ifi korú játékosunk aki két héttel előtte jött ki a korházból, ő jelezte kb 20 percet tud vállalni. Több mint egy óra játék után lecseréltem az idős játékosunkat, aki ugye teljesen elkészült az erejével, majdhogy szédelegve hagyta el a pályát és még Ő kért elnézést: „Bocs, de csak ennyit tudtam hozzátenni.” Még Ő kért elnézést! Úgy gondolom: NO COMMENT.

- A téli szünet felén már túl vagyunk, mi történt ez idő alatt nálatok?

- Márkus Krisztián barátommal (remélem nem haragszik meg, hogy leírtam a nevét) úgy döntöttünk, nem hagyhatjuk, hogy így folytatódjon tovább a történet, ezért munkához láttunk saját szakállunkra. Játékosok után „néztünk”. A téli szünet alatt sikerült összehozni egy 20 fős keretet. Megkerestünk vidéken (itt nem mondanék neveket, nem lenne etikus velük szemben) illetve nem futballozó fiatalokat, akik még pár éve itt játszottak (Szekeres Dani, Bódog Zsolt, Schmidt Dávid stb) és igen pozitívan álltak a dolgokhoz. Mivel nincs edző illetve futballpályánk ezért 9 edzőmérkőzést lekötöttem szerda-szombat ritmusban, illetve mellette kispályán tartottunk volna még edzést. De január 14 -én, az első edzés előtt a csapat elnöksége, megköszönte a munkámat, s így továbbiakban nem én vagyok a Tamási 2009 FC vezetőedzője.