A mai reggel parancsismertetéssel indult, melyre a laktanya udvarán került sor, a tűzoltószerek előtt a Szekszárdi Katasztrófavédelmi Kirendeltség, a Hivatásos Tűzoltó-parancsnokság és az igazgatóság teljes személyi állománya felsorakozott, hogy így tisztelegjenek Martinka István tű. ezredes előtt.

A Dombóvári Katasztrófavédelmi Kirendeltség tűzoltósági felügyelője ugyanis két parancsot vehetett ma át. Egyikben dr. Balázs Gábor tű. ezredes, a Tolna Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság igazgatója a belügyi szervnél foglalkoztatási jogviszonyban töltött 35 év után dicséretben és elismerésben részesítette, a másik parancsban pedig nyugdíj előtt rendelkezési állományba helyezte. Miután átvette a parancsokat, a tűzoltószerek szirénái megszólaltak, ezzel is tisztelegve az ezredes előtt. A tisztelgés szirénáit egy éles riasztás szakította félbe, a vízszállítót egy tűzesethez riasztották.

Pista bácsinak a mai az utolsó munkanapja. Holnaptól jól megérdemelt nyugdíjas éveit kezdi meg. Éppen harmincöt éve, hogy felszerelt a szervezethez. Az elmúlt harmincöt évben rengetegszer járta már meg többek között az igazgatóság lépcsőit is, de ilyen rosszul, mint ma, még sohasem érezte magát. Ilyen hosszú időt lezárni ugyanis nem annyira egyszerű, amint azt sokan, főleg a nyugdíjtól még oly messze állók gondoljuk.

Martinka István 1957-ben született Szakályban, ahol az általános iskolás éveit is töltötte. Mivel mindig is a műszaki dolgok érdekelték, Zircen mezőgazdasági gépész tagozaton tanult tovább, majd Kiskunhalason érettségizett. Technikus minősítő vizsgát Mohácson tett, majd újabb szakmát szerzett Sellyén. Tanulmányai alatt a Hőgyészi Állami Gazdasággal volt szerződése, ez volt első munkahelye 1974 és 1979 között. Ezt követően a Vegyépszer Vállalat Tamási Gyáregységénél dolgozott gyártmányfejlesztő technológusként. Az első időszakban a Pun és az Adria kőolajvezetékek mérőállomásainak gyártásán, fejlesztésén dolgozott, majd a Paksi Atomerőmű építésében vett részt. 1980-ban vonult be katonának, ahol tartalékos tisztképzésre iskolázták be a Honi Légvédelemi Rakéta alakulathoz. Az első időszakot a Debreceni Kossuth laktanyában töltötte mint hallgató, majd főtörzsőrmesterré léptették elő és a Sárbogárd Légvédelmi Rakéta Egységhez került első tűzcsoport parancsnokként. A katonai időszak alatt két esetben kapta meg a Magyar Néphadsereg Kiváló Katonája, egy esetben pedig az Egység Élenjáró Szakaszparancsnoka címet.

A leszerelését követően visszament a Vegyépszerhez dolgozni, de közben tudta, hogy mást keres, mást, többet akart tenni. Szerencsére a Tamási Járási Tűzoltó-parancsnokságon tűzmegelőzési előadót kerestek, ahova jelentkezett, és fel is vették. Az akkori főnöke azt mondta, azért rá esett a választás, mert nem az érdekelte, hogy mennyi a fizetés, hanem, hogy mi a feladat. Így került a tűzoltóság berkeibe 1982. június 1-jén, és azóta is az volt a munkahelye.

1986-ban megbízott, rá egy évre kinevezett járási tűzoltóparancsnok lett. Közben diplomát szerzett a Nehézipari Műszaki Egyetem Kohó és Fémipari Karán. A parancsnoki beosztást huszonöt éven keresztül töltötte be egészen 2012. április 1-jéig, amikor a szervezeti változásokkal a dombóvári katasztrófavédelmi kirendeltség tűzoltósági felügyelőjének nevezték ki.

Pista bácsi elmondása szerint munkája során mindig az emberek szolgálatára törekedett, arra, ha valaki hozzá, mint tűzoltóhoz, vagy mint emberhez fordul segítségért, akkor ne kifogást keressen, hanem segítséget nyújtson. Szerencsére a tamási tűzoltóságon mindig hasonló hozzáállású munkatársai voltak, Tamási lakosai tudták, hogy szükség esetén bármikor fordulhatnak hozzájuk, számíthatnak rájuk. Mivel készenléti egység nélküli parancsnokság voltak, minden tűzesethez vonult tőlük valaki, hogy az illetékességi területükön beavatkozóknak segítsenek, tudják, mi történik. Jó kapcsolatot alakítottak ki az önkormányzattal, két ciklusban volt az Innovációs Központ Felügyelő Bizottságának elnöke, amit nem saját, hanem a szervezet elismertségének tulajdonított. Sok átszervezésben volt része a szolgálati idője alatt, de a tűzoltóságra jellemző, hogy az aktuális helyzetbe gyorsan beilleszkedik és végzi a dolgát a legjobb tudása és a szabályozók szerint.

Martinka István 1982 óta a Tamási Önkéntes Tűzoltó Egyesület tagja, hosszabb időn át az elnöki teendőket is ellátta. A Tamási Parancsnokság szerepe az önkéntes, majd önkormányzati tűzoltóság megalakításában jelentős volt. Sok esetben együtt vonultak az önkéntesekkel, Pista bácsi is sokszor vezette az önkéntesek gépjárműfecskendőjét tűzesethez és műszaki mentéshez, ha nem volt elérhető gépkocsivezető. Számtalan esemény felszámolásában, tűzoltás- műszaki mentés vezetésében vett részt. Nagy elismerésnek tartja, hogy pályafutása során két alkalommal is megkeresték magasabb beosztással. Ez egyúttal a szolgálati helye megváltozásával is járt volna, azonban Tamási volt az a város, ahol élni és dolgozni akart.

Az ezredes negyvenöt alkalommal részesült jutalomban és egyéb elismerésben szolgálati ideje alatt, a legnagyobb elismerésként a Magyar Köztársaság Ezüst Érdemkeresztjét említette, de természetesen mindegyik rengeteg erőt adott a munkájához.

Pista bácsinak egy lánya és egy fia van, veje pedig a tűzoltóság hivatásos állományában teljesít szolgálatot. Az unokákat is sikerült már „megfertőzni”, Ákos kedvenc játékai a tűzoltóautók, melyek után a kisebbik, Ádám is intenzíven érdeklődik. Feleségével 1978-ban házasodtak össze, azóta is Tamásiban élnek. Kedvenc szórakozásuk, időtöltésük az utazás, kirándulás, olvasás, legkedveltebb témája a II. világháború katonai eseményei. Maradék szabadidejében pedig folyamatosan tevékenykedik, otthon a ház körül, vagy a Tamásiban lévő kertjükben.

Pista bácsi azt mondja, munkája alatt a szervezetnél sok kiváló emberrel találkozott, akiktől lehetett tanulni, mindenkitől mást és mást. Elmondhatja magáról, hogy nem volt olyan munkája vagy munkahelye, ahol ne szeretett volna dolgozni, nem tudja biztosan állítani, de lehet, hogy mindig jókor volt jó helyen.

Pista bácsinak gratulálunk példamutató pályájához, nyugdíjas éveihez pedig sok örömet, boldogságot és mindenek előtt jó egészséget kívánunk!