Mohács és Pécsvárad tengelyében, a hatos úttól 10 kilométerre csodálatos természeti környezetben, príma utakkal, gáz-, víz- és telefonvezetékekkel ellátva van egy falu, ahol finnek, magyarok, svábok egyaránt békében és barátságban élnek egymással. Talán azért, mert a település lakosai gondosan őrzik a hagyományokat, az újonnan jött nyelvrokonainkat pedig a jólelkű szomszédok természetességükkel nyerik meg.

A rekkenő hőség opálos fényében szinte festménnyé szelídül előttünk a dimbes-dombos, völgyekkel tagolt táj, messze ellátunk innen, a kisgeresdi hegytetőről, a háromszáz éves akácfa árnyékából. A ligetek, völgyek, patakok fölött dombhátakra futnak az utak a Geresd, Püspöklak és Kisgeresd községekből 1968-ban egyesült Geresdlakon.

Az első fecske

Sokat kanyarog, kapaszkodik az autó, ha mindhárom települést szeretnénk bejárni, hiszen megőrizték külön templomos önállóságukat is. A módos gazdák lakta tornácos porták - gondozott kertekkel, pincékkel - a sváb lakosság vasszorgalmát dicsérik. Mára már csak a lakosság hatvan százaléka sváb, a többi magyar és finn, azaz mi finnugorok is hazára leltünk itt. A hegytetőn lakók is különlegesek, hiszen van itt libanoni főbíró, már négy házat vett Varga-Sabján László, a Paksi Atomerőmű volt törzskari és humán igazgatója, aki eléggé egyedi utat jár nyugdíjazása után, hiszen teheneket, birkákat és mindenfajta szárnyast tenyészt. Annyira szeret itt lakni, hogy lányát is ide költöztette, akinek venezuelai tanító a férje.
Geresdlak igazi különlegességét azonban nem ők adják, hanem az a 24 finn család, amely az utóbbi 10 évben folyamatosan vásárolja a házakat, és rendezkedik be pihenős, nordic walkingos, festegetős életre, pincejárásra, barátkozásra. Bármerre tekergünk a faluban Habjánecz Tibor polgármesterrel, remek járdák, utak, akadálymentesített községháza, óvoda, iskola ad okot az emberhez méltó élet "tényeinek" a sorolására.
Mert itt nem dicsekednek az emberek, hanem elfogadnak mindent, ami különleges, ami eltérő. Geresden született 1909-ben Koffán Károly ornitológus, fotóművész, bábszínész, a róla elnevezett emlékházban most Erkki Nurminen finn festőművész alkotásain geresdlaki utcaképek jelennek meg meghitt, barátságos színekben. A művész korpulens, jellegzetes alakja gyakran feltűnik, folyamatosan járja a települést, a legjobb festői szögeket keresve.
Május 1-jén, a tavasz ünnepen Jari Vilén finn nagykövet nyitotta meg a kiállítását. Akkor Geresdlakért-díjat vehetett át a polgármestertől, hiszen tán ők ketten láttak igazi fantáziát a finn érdeklődésben, amely a hazájuktól oly távoli kis falu iránt aztán nőttön nőtt. A kiállításon Bogányi Tibor, a Pannon Filharmonikusok vezető karmestere is "szerepel" egy plakáton, amely bemutatkozó koncertjére emlékezteti a látogatót. A karmester Finnországban élt sokáig, és mi sem természetesebb, mint hogy most Geresdlakon szeretné gyermekeit felnevelni festőművész feleségével: már két házat ki is néztek, és hamarosan beköltözhetnek valamelyikbe.
- Tíz-tizenkét éve a Hunyadi utca kettőbe telepedett le egy vállalkozó, Mauri, aki internetes újságban keresett parasztházat - idézi fel a kezdeteket Habjánecz Tibor polgármester, aki már második ciklusban a falu első embere. - Ő volt az első fecske, ahogy saját magát is hívja, mivel az évek során kiválóan megtanult magyarul. Gyakran jár az önkormányzatba, legutóbb ő kezdeményezte, hogy kellene egy szlogen Geresdlaknak; díjakat ajánlott föl, közvélemény-kutatást szervezett, végül az Együtt sikeresek vagyunk győzött. Valószínűleg ő ajánlott bennünket, amikor Karjalából újságírók magyarországi útját tervezték. 2007. június 6-án jöttek el hozzánk, akkor egy egész napos finn-magyar falunapot rendeztünk nekik, és közben kértük őket, hogy segítsenek finn testvértelepülést találnunk. Pillanatok alatt kiderült, hogy három falu is jelentkezett, mi pedig nem álltunk ellen, legyen akkor három finn testvértelepülése Geresdlaknak. Azóta természetesen hivatalosan is megtörtént a kapcsolatfelvétel, és mi mindent megteszünk azért, hogy gazdagodjon, ne csupán fennmaradjon mindaz, amibe belefogtunk.

A kis kocsmában szótárt készítenek

Pécsett is erős a finn jelenlét, amit jól tükröz, hogy Finnországnak van tiszteletbeli konzulja a városban Kator György személyében. Anja Haapharanta, a pécsi egyetem finn lektora, aki egyben a Finn-Magyar Baráti Társaság elnöke, pedig gyakori vendég Geresdlakon is honfitársai körében.
A falu megtanulta Finnország történetét, együtt emlékeznek meg a nemzeti ünnepekről, a Kalevala-napról, a függetlenség napjáról, a tavaszköszöntőről, a vappuról és a Szent Iván-éjről. Bár ilyenkor a finnek inkább egymást hívják meg pincelátogatásra vagy kerti sütögetésre. Amúgy sem gyakori, hogy a házukba invitálnák a látogatót, az otthonuk nem olyan nyitott az idegen számára, mint a magyaroké.
Olavi Lindblad televíziós rendező is a frissen nyírt gyepen beszélget velünk a háza előtt. Ő hívta meg a Helsinki Fiúkórust a templomba énekelni, a világhírű kórus európai turnéjának egyik állomása volt Geresdlak. A rendező aktív pihenéssel tölti gyarapodó szabad idejét, ugyanis lassan készül nyugdíjba menni. Honfitársairól elmondja, hogy vannak közöttük orvosok, mérnökök, tanárok, főleg az ötven feletti korosztály vesz itt házat, őket aztán gyakran látogatják barátaik is, akik hosszabb-rövidebb időt töltenek a településen.
Saaristo Sisko zenetanárnő orvos férjével már öt éve háztulajdonos a faluban. A tanárnő segíti a helyi Pacsirta kórus munkáját, akik nem csupán sváb, magyar, hanem most már finn dalokat is felvettek repertoárjukba. Megjárták már a finn Gombafesztivált is, ahol sikeresen énekeltek, és a vargányagyűjtésben is jeleskedtek.

A finn családok többsége márciustól a tél beálltáig műveli a kertjét, gondozza gyümölcsfáit, és már bort is termelnek néhányan. Minden bizonnyal megfogja őket a szívélyesség, a természetes gondoskodás, amellyel körülveszik őket.

A Liliom utca finn nevet is kapott, Liljakatúnak hívják, ahol a kis kocsmában szótárt készítenek, mert kellenek a finn szavak a megértéshez, hiszen van olyan vendégük, akinek napi szertartásához tartozik a reggeli kávé és multivitaminos szörp, amihez jó egy kicsit beszélgetni is.
A faluban sok helyen tűnik fel a szauna, és nem csak a finnek házainál. Már 15 családnak van "izzasztókamrája', így a település akár Magyarország szauna nagyhatalmának is nevezhető, hiszen az egy főre jutó szaunák száma itt a legtöbb az országban. Épült két finn jellegű faház is - igazság szerint székely gerendaház -, mindkettő szaunával. Így a magyar vendéglátók is egyre inkább élvezhetik a "finn paradicsomot".
De vannak észérvek is. A finneknek köszönhetően erősen felment az ingatlanok ára, de munkalehetőséget is adnak nyelvrokonaink a falusiaknak és környékbelieknek, hiszen ők segédkeznek a házak felújításában, őrzésében, a pince, kert körüli munkákban. Hatnak az egészséges életmódra való nevelésükkel is. Nyáron háromhetes tanfolyam indul: Heltai Borbála nyelvjárásokat kutat, ő fogja finnül tanítani a helybelieket. A finnek ugyanakkor szeretnek részt venni a közösségi munkákban, bekapcsolódnak a szurdokok tisztításába, a temető rendbetételében, szívesen eljárnak a lakodalmakba, táncolnak, esznek-isznak, együtt mulatnak a többi vendéggel.
Gyakran szerveznek nekik buszutat pécsi koncertekre, kedvezményes jegyeket is intéznek számukra, szóval megtesznek mindent, hogy jól érezzék magukat. A finnek viszonzásul meghívják magyar barátaikat Finnországba, ahol vendégül is látják őket.
A sok különlegesség mellé még egy: a Gőzgombóc fesztivál. Október 13-án hatodik alkalommal készül majd a jellegzetes sváb étel, amelyet az egész, svábok által sűrűn lakott környéken ismernek. Főleg innen érkeznek majd versenyző csapatok, de jönnek még Ausztriából is. Nem csupán ők fognak "megküzdeni" egymással, hanem a népviseletek, a terítékek is, egyszóval a hagyomány.