Minden napot egy környező faluban töltöttünk: hétfőn Nagyszékelyben jártunk, ahol Nagy Sándorné, Babi néni kalauzolt bennünket. Megmutatta a helytörténeti gyűjteményt, majd kis műhelyében megtanította, hogy a kinőtt pólókat, zoknikat hogy lehet újrahasznosítani a kézi szövésnél. A foglalkozás végén citromfű-menta teával és frissen sült magos cipóval látott minket vendégül. Kedden az ozorai vár volt utunk célja. Nagyszerű idegenvezetéssel jártuk végig a termeket, a finom ebéd után pedig egy fantasztikus játszótéren próbálhattuk ki ügyességünket. Ezután visszamentünk a várba, ahol korabeli ruhákba öltözhettünk fel. A lányok alig várták, hogy belebújhassanak a hercegnői ruhákba, izgalmuk átragadt a fiúkra is, egykettőre udvari festők, keresztes lovagok, nagyurak lepték el a termet.
Szerdán túrázni indultunk Lengyel-Annafürdőre, csodálatos napot töltöttünk az erdőben, túravezetőnk segítségével megismerkedhettünk a hely történetével, a vadaspark állataival, ittunk forrásvizet, megmásztuk az új kilátót is. A csütörtök emberpróbáló nap volt, kerékpárral indultunk Páriba. Először Enyedi Gellért tanyájára tértünk be, a gazda kedvesen mutatta meg az állatállományát. Később gyalogosan vettük nyakunkba a falut, ellátogattunk a Pelcz Mesevilág nevet viselő festőműhelybe, ahol megnézhettük, hogyan készülnek lépésről lépésre a meseképek. A szívélyes vendéglátás után Nieder Feri bácsi lovaskocsiján indultunk következő célunkhoz, Aquapóniába. Éhesen, a kánikulától kitikkadva érkeztünk meg a Teleházba, ahol megpihenhettünk és megtömhettük bendőinket. Az utolsó napon Sárszentlőrincre utaztunk, ahol a helyi könyvtáros, Boda Ildikó volt segítségünkre, megmutatta a Petőfi emlékházat, ahol a híres költő gyermekéveit töltötte, majd Lázár Ervin szülőházában vendégeskedhettünk.
Egykettőre eltelt a hét. Sokféle élményt gyűjtöttünk, közben kincsekre vadásztunk, sokat énekeltünk, vigyáztunk magunkra és figyeltünk a másikra. Egyszóval: jó volt együtt!

Eckert Lívia, gyermekkönyvtáros