– A tanári pálya iránti vonzalom onnan jött, hogy szeretem a gyerekeket – mondta Szabó Judit. – A középiskolai osztályom fele angolos, fele matekos volt. Szünetekben az angolosoknak magyaráztam a házit. Dolgozat előtt korrepetáltam őket, ez sikerélményt adott. Könnyen el tudtam mondani az összefüggéseket hétköznapi, érthető nyelven.
Felsőfokú tanulmányait egyszakos fizikai képzéssel kezdte, egy év múlva matematika-informatika szakra is felvették, háromszakos lett. Az informatikai képzés utolsó évében elment dolgozni a Lónyay Utcai Református Gimnázium és Kollégiumba – a kurzust végül levelezőn fejezte be. Hat év után váltott, a Gundel Károly Vendéglátóipari Szakközépiskolában folytatta pályáját. Aztán megismerkedett egy pincehelyi fiatalemberrel, és gyorsan kiderült, hogy egymáshoz kötik az életüket. Kislányuk felcseperedése után tavaly jött Tamásiba tanítani.
Azt mondja, furcsa paradoxon, hogy minél nagyobb a technikai fejlettség egy országban, annál kevésbé érdekli a technika a diákokat. – Vannak harcok, de nagyon fontos a tanár hozzáállása. Egy végzős osztályban mindenki tudja, mit szeretne. Felesleges a tanárnak azon idegesítenie magát, hogy a gyerek nem tanul. Persze van egy minimumkövetelmény, amit meg kell ütni. Akiket érdekel, azokat trenírozzuk. A diákokat nem nehéz motiválni. Érdekesen kell előadni a tananyagot: rengeteg kísérletet csinálok velük, kreatívan kell tanítani, a hétköznapi dolgokat is átbeszéljük – jegyezte meg a fiatal pedagógus.

A fővárosba születve ő is nehezen képzelte el, hogy vidéken is teljes életet lehet élni. – A tavalyi évem nagyon nehéz volt. Borzasztóan nehezen szoktam meg itt. A kisvárosi létbe, a tanári közösségbe a mai napig nem tudtam beleszokni. Ami nem csak az én hibám. Egy nap alatt mindent a fővárosban hagytam: lakást, családot, munkát – szögezte le Szabó Judit. – A gyerekanyag azonban ugyanaz. Szeretek és lehet is a gyerekekkel dolgozni. A diákok miatt vagyok itt, és nem azért, hogy barátkozzak.

A Pro Progressio-díjra pályázni kellett. Szabó Judit az intézmény fizika szertárát szerette volna rendbe tenni, fejleszteni. – Iskolaszinten pályáztam, nem gondoltam, hogy tanárként is lehet. Végül fizikatanárként nyertem. Az elismerést tízéves budapesti tevékenységemért kaptam. Ami elég sokrétű volt; a szakközépiskolában egyedüli fizikatanárként dolgoztam. Hiány van fizikatanárból, pont ezért van a díj, hogy megtartsa őket. Nagy részük nyugdíjas, vagy nyugdíj előtt áll: nincs utánpótlás. Szerencsére a diákjaink között több is van, aki tanár szeretne lenni. Ha megtanítjuk gondolkozni a gyerekeket, és nem csak a törvényeket magoltatjuk be velük, tudnak következtetéseket levonni, gondolkozni – húzta alá a gimnázium tanára.

Szabó Judit hozzátette: a kitüntetés helyre rakta a lelkét. – Úgy tűnik, valamit mégis jól csinálok; nekem a gyerekek a legfontosabbak. A díj nem változtat meg. Nekem az esik jól, amikor egy diák az mondja, hogy azért választja a fizikafakultációt, mert érdekes. Nem tanul tovább, de járni fog – közölte a pedagógus. – Ősz óta egyházi fenntartású intézmény vagyunk. Biztosan nem jön el a Kánaán, de az egyházi iskolákban a gyerekekre és a szakmai életre nagyon odafigyelnek. Szép eredményeket mutatott fel eddig is az iskola: sok nyelvvizsga, rengeteg felvett gyerek – a természettudománynak azonban még erősödnie kell.

A kertészkedés kapcsolja ki

Szabó Judit 1978. január 1-jén született Budapesten. Alapfokú tanulmányait a XVIII. kerületi Kastélydombi Általános Iskolában végezte, majd a Hunyadi Mátyás Gimnázium matematika szakos osztályába járt. Az Eötvös Loránd Tudományegyetemen 2002-ben szerzett fizikatanári oklevelet, majd ugyanitt 2004-ben informatika tanári diplomát vehetett át. 2014-ben került a tamási gimnáziumba. Három éves kislányával, Borbálával és férjével Pincehelyen élnek. Sok időt tölt gyermekével, rengeteg közös programot szerveznek. Hobbija a kertészkedés, mint mondja, az elméleti munka után virágültetéssel tud kikapcsolódni.