Hatvan éve gyűjti letűnt korok tárgyi emlékeit Koczor József. A rokkantnyugdíjas férfinak mindene a kétezer darabos gyűjtemény. Több teherautónyi holmija van raktárakban, pajtákban – őrzi, gondozza, félti őket. A Szép Ilonka Múzeumként ismert kiállítás Koczor Ilonkáról, nagybátyja leányáról kapta a nevét.

A 69 éves gyűjtő szenvedélye gyerekkorában, 9 évesen kezdődött, első tárgyait ekkor szedegette össze. A gyűjteményben vannak míves, egészen régi darabok is: öngyújtók, fokosok, monogramos evőeszközök, régi fényképek, bizonyítványok, címeres szódásüvegek, múlt századi gyerekjátékok, rádiók, órák... Felsorolni sem lehet. Utóbbiból van csak negyven különböző darab. És mindnek megvan a maga története, Koczor József órákig tudna mesélni. Sok tárgyat vásárolt, de inkább kapta őket. Kuncsorgó – így hívja magát a férfi, aki szerint a régi tárgyaknak lelkük van, ha rájuk néz, olyan mintha a múltba pillantana vissza.

József Somogy megyében született. Lakott Tamásiban, Értényben, Kisszékelyben, Páriban. Igazi vándormadár, Borsod-Abaúj-Zemplén megyébe is elsodorta az élet vihara: 2009-ben a Szikszó melletti Gagyvendégiben ismerkedett meg párjával, Juliannával, aki 19 évig villamosvezetőként dolgozott Miskolcon. Az elmúlt években Rácalmáson laktak, a tulajdonos azonban eladta a fejük felül az épületet, a bérleményt megszűntették, a helyi önkormányzat parkolót épít a telekre.

Mivel költözniük kell, költöznie kell a gyűjteménynek is, pedig ennyi mindennel hurcolkodni nem egyszerű. Most átmenetileg ismét Tamásiban élnek. Mint minden gyűjtögető ember, Koczor József is befogadót keres. Egy olyan helyet, ahol a több tízezer látogatót vonzó kiállítását még bemutathatná az embereknek, hiszen mint mondja: „lásd a múltat, ami visszatekint rád!” Attól fél, hogy amíg nem rendeződik a helyzetük, sok holmija eltűnik.

Koppányszántón – ahol nevelkedett – egy hét éve üresen álló régi parasztház lehet ő és tárgyai új otthona. A porta rendbe tételéhez azonban felajánlásokra lenne szükség. A helyiségeket ki kellene meszelni, festeni, illetve teherautók kellenének, hogy a különböző tárgyakat szállítani tudják.

A magát a „padláskutató intézet igazgatójaként” aposztrofáló ember soha nem kért pénzt azért, hogy akár a bösztörpusztai Kurultájon – magyar kultúra és társadalom eredményeit összegző találkozón –, vagy a rácalmási Tökfesztiválon, Almavirág Fesztiválon az emberek megcsodálhassák a kiállítás darabjait. Most azonban szorult helyzetükben segítségért kiáltanak, hiszen a rokkantnyugdíjas férfinak és özvegyasszony párjának nincs erre pénze. Az összes tárgy a szívéhez nőtt, eladni nem akarja őket. A „fogadj örökbe egy tárgyat” kampány mintájára abba belemenne, hogy magánemberek támogassák a kollekció fennmaradását. Megnyugvás lenne számára, ha megmutathatná az utódoknak az elődök használati- és dísztárgyait.

A befalazott 140 éves okirat

Koczor József gyűjteményének talán legértékesebb darabja egy régi bírósági okirat. „Alperes beismeri felperes kereseti követelését 25 frt. tőke erejéig, valamint ezen tőke után a 6 % kamatkövetelés jogosságát is.” Az idézet egy tárgyalási jegyzőkönyvből származik. A dokumentumnak különös értéket ad, hogy 1874. április 18-án állították ki Till József és Meleg János számára a tamási királyi járásbíróságon. A több mint 140 éves okirat meglepően jó állapotban van, pedig nem levéltárak védett rekeszeiben tárolták. Egy villanyszerelő barátja szólt, amikor egy felújításnál befalazva megtalálta az aktát.