- Nem igazán lehet megfogalmazni azt, ami csak úgy ösztönösen jön az emberből, de azt tudom, hogy mit jelent a szeretet, a barátság, az illat, a hangulat, a tisztelet, az alázat, a kedvesség, az önzetlenség – mesélte a macijelmezből kibújó Gulyás Tibor. - Annyi formában megfogalmazták már a világ hét csodáját, nekem ezeket is jelenti: látás, hallás, érintés, ízlelés, érzés, nevetés, szeretet.
Mindig és nagyon sokszor elmondom még, mert nagyon tudok hinni benne ma is: minden ötlet annyit ér, amennyit megvalósítasz belőle. Biztosan sokan emlékeznek még arra, amikor egy fiatalember, kezében a táblával két kezét széttárva, bejárta a világot. Nem szólt semmit, csak ránézett az emberekre, és ölelését adta, önzetlenül... Ezerszer láttuk már a videót róla és sokan közülünk úgy, de úgy megölve lettünk volna. A fiatalember elindított ezzel egy mozgalmat, amely ma is él. Úgy gondoltam, gondoltuk szervezőtársaimmal együtt, hogy miért ne lehetne ilyen Tamásiban is? Hiszen itt is mindenkinek szüksége van egy ölelésre! Annyira tele vagyunk a napi problémáinkkal, hogy közben elfeledjük az egyszerű dolgokat. Érdekes volt megtapasztalni az emberek reakcióját: egyszer csak megláttak egy pihe-puha macit, aki odaállt eléjük, széttárta a karjait és nem szólt semmit. A másodperc töredéke alatt játszódtak le az embereknek az érzések: először zavarba jöttek, mindenfelé tekintgettek, majd mintha a világ legtermészetesebb dolga lett volna, jól megölelgettek. Kaptak valamit ettől a nagydarab pihe-puhaságtól, ami pont akkor hiányzott nekik. Minden benne volt egy ölelésben, mert egy pillanatra elfeledtünk, ami bánt, ami szomorú, ami nyomasztja az embert nap mint nap, amitől elfeledjük az egyszerű - bennünk lévő - dolgokat. Hiszem a szavak erejét vagy a hangtalanságát, akár, mint egy Maci. Mosolyt, derűt és valami olyan csodálatot láthattam, amit csak öleléskor ad és kap az ember. Mindenkinek szüksége van egy ölelésre, hiszem!