Mint megírtuk, a kutyus új gazdát keres, mert az idős néni, akivel élt, már nem tudott gondoskodni róla tovább. Segítségünket kérte, és mi sem gondoltuk volna, hogy ilyen gyorsan segíteni tudunk.
A Néróról írt cikkünket rengetegen megosztották, rengetegen olvasták. Megjelenésének napján megcsörrent a telefon, egy úr érdeklődött felőle, aki már meglévő kutyája mellé keresett társat. Másnap találkoztak, ám Néró nagy termete miatt mégsem vitte őt magával.
Aztán vasárnap reggel ismét telefonáltak: egy szakályi család érdeklődött a kutya iránt. Olyannyira, hogy pár óra múlva már el is jöttek Tamásiba, Néró lobogó fülekkel rohant feléjük, amikor a nevén szólították, és gyakorlatilag a nyakukba ugrott. Nem volt kérdés: a kutya költözik. Az autóba úgy szállt be új „kisgazdája” mellé, mintha ez volna a világ legtermészetesebb dolga.
Örömmel jelentjük: Néró gazdis kutya lett! Biztosak vagyunk benne, hogy olyan helyre került, ahol vigyáznak rá, gondoskodnak róla, és nagyon fogják őt szeretni.
Köszönjük a megosztásokat, köszönjük, hogy ennyien próbáltatok, próbáltak segíteni, és köszönjük az új gazdiknak is, hogy otthont biztosítanak ennek a kedves kutyának. Megérdemelte!

Végre hazaért…