. A fotósnak – aki Szekszárdon született, de családja révén szorosan kötődik Tamásihoz – édesapja, valamint keresztapja példája után, már gyerekként élete részévé vált a fényképezés.
Retkes Tamás hosszú ideje járja az erdőt, abban is elsősorban is Gemencet, és olyan sikerrel kötött barátságot az ottani élővilággal, hogy az ott készült képek számos nemzetközileg jegyzett természetvédelmi oldalon kaptak már helyet. Amikor nem a természetet járja, akkor a Wosinszky Mór Megyei Múzeum fotósaként éli mindennapjait, de amint az ideje engedi, beöltözik, és hosszú kilométereket gyalogol az erdőben, hogy a témáját megtalálja. – Kikapcsolódni megyek az erdőbe – mondja. - Kiszakadni a nyüzsgésből, a városból, a mindennapokból. Feltölt, szükségem van rá. Csend van, nyugalom van, állatok, a természet és én. Amint beleolvadok a természetbe, feltöltődöm.
Szinte szellemként járja a sűrűket, rója ugyanazokat a köröket, gyalogol gyakran 15-25 km-t is, míg meglátja azt, amit érdemes lencsevégre kapnia. - Mindenki azt mondja, hogy szerencse is kell egy jó kép elkészítéséhez – folytatta Retkes Tamás. - Valóban igaz, de én azt vallom, hogy inkább sűrűn kell kimenni az erdőbe. Ha sokat jár ki az ember, megtanulja, az állatok merre mozognak, merre érdemes mennie. Mindegyik képhez tartozik egy történet, az elkészítésének a története.
A megnyitón Dr. Almási István természetfotós, belgyógyász, gasztroenterológus, a Tolna vármegyei Balassa János Kórház osztályvezető főorvosa méltatta a természetfotós munkásságát. A kiállításon 12 fotón gemenci gímszarvasok láthatóak, két fényképen vaddisznók és egy fotón egy nyusztot is megtekinthetnek a látogatók. Kutny Gáborral, a Tamási Dám Pont Látogatóközpont vezetőjével választották ki őket, aki egyébként a kiállítás létrehozását kezdeményezte.
Az Agrojagernek nemrégiben arról mesélt, hogy sakálokat is sikerült fotóznia. Aznap a Gemenc egy kereszteződésben ült le, ahol négy nyiladékot is belátott. Az előtte lévő nyiladékban mindig lát mozgást, több szarvasos, vaddisznós fotója is azon a helyen készült. Egyszer csak mozgásra lett figyelmes és két sakált látott meg, amelyek kiváltottak az erdőből. Elkezdte fotózni őket, majd nem sokkal utánuk kijött a harmadik, kicsit sötétebb színű sakál is. Fotóztam már korábban is sakált – mesélte, de eddig mindig egyedül volt, falkában nem találkoztunk. Érdekes módon felé tartottak, de mivel egy álcaruhában ült, így nem volt gyanús nekik mindaddig, míg már elég közel voltak és valószínűleg a szagát meg nem érezték. Ekkor megtorpantak, majd ahonnan jöttek, arra visszamentek, visszaváltottak a sűrűbe. Volt egy sejtése, hogy átmennek a baloldali nyiladékon is! Így fogta magát és átfordult arra a nyiladékra. Várakozása beigazolódott: ki is jöttek a másik nyiladékon is és nagyon kíváncsian felé tartottak. Ebben a pillanatban jöttek ki a másik oldalról a háttérben a szarvasok. Ez már csak ráadás volt és valóban nagy szerencse. Jókor voltam jó helyen! – mesélte a szerencsés természetfotós. Nagyon nagy élmény volt és levegőt is elfelejtettem venni, amíg fotóztam! Percekig ültem és néztem fel az égre! Örök élmény marad számomra és ezt már soha nem tudja elvenni tőlem senki – mesélte a természetfotós.
A fotósról ismert, hogy képeit a kiállítások után rendszeresen elajándékozza. Már több, mint 130 fotót adományozott a Balassa János kórháznak, de Dr. Gonda Mária gyerekorvos várótermében is találkozni lehet alkotásaival. A Dám Pontban most kiállított tárlata év végéig látogatható.