A gyapjas lepke a hazai cseres erdők természetes károsítója. Tömeges elszaporodására 6-10 éves ciklusokban lehet számítani, ilyenkor a hatalmas mennyiségben kikelő hernyók nagy területen, akár teljes egészében elfogyaszthatják a fák leveleit, szinte téli erdőképet hagyva maguk után. A rágás természetesen okoz károkat az erdőben, de annak létét nem veszélyezteti, a fák újból kihajtanak, csak növekedésük csökken a károsítás évében. A tömeges szaporodás a természetes folyamatok során néhány év után magától is megszűnik, ezért a hernyók elleni vegyszeres védekezés általában nem indokolt. Ugyanakkor lakóépületek, forgalmasabb helyek közelében szükség lehet permetezésre, mivel a hernyók szőre az emberi bőrre kerülve irritáló hatású lehet.
Az idei évben 3000 ha-t meghaladó területen számítunk kisebb-nagyobb kártételre. A fiatal hernyók április közepén keltek ki a petékből. A kezdetben apró hernyókat a szél nagy távolságra is elviheti, így olyan területeken is megjelenhetnek, ahol előtte nem fordultak elő. Ennek megfelelően az erdőszéli városrészeken, kertekben is számítani lehet megjelenésükre. Itt mindenképpen javasolt a vegyszeres védekezés, mivel szinte valamennyi fás szárú növény lombját - beleértve a fenyőféléket is - képesek elfogyasztani. A védekezést lehetőleg már a fiatal hernyók megjelenésekor célszerű megkezdeni, ez erősen javítja a növényvédőszer hatékonyságát és a jelentősebb rágást is megelőzi. A védekezésre alkalmasak az általánosan beszerezhető, hernyók ellen használatos szerek, ezek között szép számmal akad olyan is, mely emberre teljesen veszélytelen, így akár lakókörnyezetben is használható. A Gyulaj Erdészeti és Vadászati Zrt. a lakott területekkel határos erdőrészeken, több helyen tervez védekezést a lakókörnyezet védelme érdekében, de ez csak erdőterületeket érint és csak a hernyók továbbvándorlását hivatott megakadályozni. A szél által elsodort hernyók ellen, melyek már a lakott területen vannak, nem tudunk védekezni. Itt minden esetben a tulajdonosnak kell a védekezést megoldania. A hernyók megjelenésére Tamási, Pári és Kocsola erdővel határos területein lehet elsősorban számítani.