Az elmúlás számonkérésével ő sem dacolhatott tovább. Megadta magát az elmúlásnak az egykori vadaskert - ma a Gyulaj Zrt. Parkerdő - évszázados, egykori "Vas Gereben" tölgy fáinak utolsó mohikánja.
Létének, környezetének tisztelgő felkarolása sajnos, mint minden csak időleges lehetett.

Szegényebb lett nélküle az egykori, fénnyel, pompával rendezett hercegi vadászatok - ezekkel az évszázados tölgyekkel még emeltebb hangulatot varázsló - meghatározó eseményközpontja és a Tamásiak számára évszázadokon át ünnepi kiránduló hellyé avató "csudafa" és társai kiemelt tiszteletet parancsoló környezete egyaránt.
Állta a változó világ olykor létét közvetlen fenyegető megaláztatást. Emlékének és helytörténeti értékének kifejezésére a Millennium évében a város kopjafa állításával tisztelgett.

Emléke tiszteletet parancsolóan él és marad meg mindnyájunkban, akiket a jelenléte, a hely és a környezete kapcsolata lekötelezett.
Mint mindig az elmúlást, megújulásnak kell követni. Ennek tesz eleget emléki és szakmai kötelezettségként az erdőt kezelő Gyulaj Erdészeti és Vadászati Zrt. amikor a helyén és helyükön újabb a jövőt képviselő, őrző, növekedő tölgyfát ültet.

Deák István

A több száz éves tölgyfa törzsmérete is impozáns, törzskerülete 480 cm; átmérője 152 cm. A Gyulaj Erdészeti és Vadászati Zrt. megőrzi a fa tárgyiasult emlékét és a fakorongokon dendrokronológiai vizsgálatokat és egyéb kutatásokat is végez.

Tolna megyei Közlöny 1912. november 3-i számából:

„Évezredes tölgyek Tolnában

Eszterházy Miklós herceg Tolnatamási határában fekvő miklósvári vadaskert-jében több száz hatalmas tölgyfa állott az erdőben elszórva, melynek korát az erdészek 500-1000 évre becsülték.

Amint a vágásra megérett erdőt, az üzemterv szerint évről évre letarolták ezek a gyönyörű példányok is áldozatul estek és mérhetetlen sajnálatára minden természetbarátnak, néhány óra alatt ledőlt egy-egy ezer év alatt fejlődött óriás.
A tamási közönség pár év előtt a herceg engedelmével emléktáblát tett a legszebb tölgyre és azon kegyeletes sorokkal emlékezett meg Vas Gerebenről, aki műveiben megörökítette a tamási erdőt.
Ezt a fát a földművelésügyi miniszter az emlékfák országos törzskönyvébe is felvette és hogy egyedül ne maradjon az uradalom megkegyelmezett a körülötte álló tíz legszebb fának. A többi erdőt továbbra is várta végzete. A vén és odvas fa pusztulása által ezernyi hasznos madárcsalád vált hajléktalanná, ezek számára az Ornitológiai Központ mesterséges fészekodú telepet létesített és a Természeti Értékeket Fenntartó Országos Bizottság útján kérte a herceget, kímélné meg az időközben már ötven holdra leolvadt erdőt, ámde hiába.
Az idén azonban a herceg nagybátyja Eszterházy Antal herceg nejével lent járt vadászni és a hercegasszony szíve megesett a halálra ítélt óriásokon. Kieszkö-zölte, hogy az általa megjelölt 45 legszebb tölgyfát meghagyják. Minthogy az ezeréves fák nagy területen állnak elszórva a többi erdő levágása által szépségük még jobban érvényesül.”