A megmérettetésen helyi szinten minden évben több csapat indul, idén hatan is neveztek. Csapó Zsolt, a teamek gyáron belüli támogatója elmondta, szigorú szabályoknak kell megfelelniük: a csapatoknak egy olyan 30 oldalas prezentációt kell összeállítaniuk, majd 20 percben minden tagjuk aktív részvételével, angolul előadniuk, hogy az strukturált, informatív, más gyárak számára is felhasználható legyen – tehát gyakorlatilag kifogástalan programmal kell a zsűri elé állni.
- A versenyt a teljes Philips organizációban hirdették meg, melynek lényege, hogy megmutassuk azt a fejlesztést, előrelépést, amelyet az elmúlt évben sikerült elérnünk munkánk során – tudtuk meg Tóth Zsolttól, a csapat vezetőjétől. – A mi projektünk a gyárunk raktári területét érintette, többek között azon dolgoztunk, hogy minél jobban kihasználhassuk azt. A sok apró változtatás mellett a raktározandó anyagok pozícióit is optimalizáltuk: minél szorosabban helyezkednek el a rakatok, annál nagyobb kihasználtságot tudunk biztosítani, hogy ne tároljunk feleslegesen levegőt, fejlesztettük a raktározási folyamatainkat. A regionális győzelem után Hágában ezt a fejlesztést, tudást oszthattuk meg a többi gyárral, figyelve arra, hogy minél érthetőbben, világosabban mutassuk be a projektünket, és örülünk, hogy a zsűri úgy döntött, a legjobbak között a helyünk.
- Az elért eredményünket úgy gondolom, nem csak a raktárra vonatkoztatva kell néznünk, hiszen nem kizárólag ezt a területet képviseltük, hanem az egész gyárat. A győzelem közös cél volt, Tamásiról szólt – mesélte Gyenei Zoltán, a csapat egyik tagja. – Sokszor hallottuk már, hogy európai viszonylatban jól teljesít a gyárunk, mégis hiányzott az elismerés számunkra, ugyanis többször lettünk másodikak. Idén ötödik alkalommal vettünk részt a versenyen, és izgalommal vártuk, vajon végre ott lehetünk-e a legjobbak között. Elmondhatatlan volt az örömünk, amikor az eredményhirdetésen kiderült: a 2300 benevezett európai csapatból mindössze 8 jutott tovább a kínai világdöntőbe, köztük mi is. Számomra ez nem csak a győzelemről és az elismerésről szól: arról is, hogy együtt erősek vagyunk, és kitartó munkával el tudjuk érni a kitűzött céljainkat.

A győztes csapat tagjai:Marcsikné Tóth Anikó, Cseh Irma, Zsolnai Tamás, Gyenei Zoltán, Tóth Zsolt

A projekt rendkívül összetett: elvárás, hogy kizárólag helyi kezdeményezés lehet, mely az összes fejlesztési fázison végighalad: meghatározza a problémát, mérőszámokat rendel hozzá, folyamatosan elemez, kitalálja a megoldást, azt bevezeti, ellenőrzi, újragondolja… ahhoz, hogy végül bemutathassák az elért eredményeket, és a sikert elérhetővé tegyék a többi gyár számára, hosszú út vezet, melyen a tamási csapat elsőként ment végig.
- Munkám során rálátok a többi Philips gyár tevékenységére is. Ahhoz, amit ez a csapat itt létrehozott, európai szinten nincs hasonló – folytatta Csapó Zsolt. - Fontos kiemelni, hogy mi egy fiatal gyárnak számítunk, amely úgy érzem, most nagyon jó periódusát éli: van fejlődési lehetőségünk, van belső és külső támogatásunk, melyeket megfelelően tudunk használni. Helyi szinten mindössze 300-350 főből válogathatunk, mégis mi nyertünk a több ezer létszámot meghaladó gyárakkal szemben. A vezetőség is bízik bennünk, ezért különösen fontos számunkra ez a győzelem.
- Azt gondolom, hogy nagyon jó erőforrásokkal rendelkezik a tamási gyár munkaerő szempontjából: remek emberek, jó agyak, kitartó és céltudatos munkatársak. Mindezt sikerült előadni a magyarokra jellemző humorral fűszerezve, amit kevés nemzet ismer – fogalmazott Rudics Róbert, a tamási Philips gyár igazgatója. - A projekt során ez a csapat összeforrt: annyira akarták a győzelmet, annyira elhitték magukról, hogy meg tudják csinálni, hogy számunkra nem volt kérdés, győztesként kell hazaérkezniük Hágából, ahol nem csak Tamásit képviselték, hanem egész Magyarországot. Az évek során valóban mindig csak egy hajszálnyi hiányzott a győzelemhez, idén végre beért a több évnyi munka gyümölcse. Láttam, hogy mennyit készültek rá, pontosan tudtam, milyen sokat dolgoztak a projekttel, s amikor felhívtak Hágából, és elcsukló hangon elújságolták a győzelmet, az valóban nagy pillanat volt mindannyiunk életében. Hazaérve a gyár közösen ünnepelt: a munkatársak együtt örültek velük, látszott az elismerés a szemeikben. Úgy gondolom, nem csak a projekt kiválóságát kell hangsúlyozni, hanem az emberi tényezőket is: a csapattagok összefogtak, belerakták a tudásukat, idejüket, energiájukat ebbe a munkába, mely méltán nyerte el jutalmát. Május 26-án tehát irány Shanghai, ahol ismét lehetőségünk lesz megmutatni, mire vagyunk képesek: bízunk benne és hisszük, hogy Tamási képes rá, s még büszkébbek lehetünk.