Az útiköltség egy részét a Rákóczi Szövetség pályázatán nyerték. Odafelé megálltunk Nagyváradon, megnéztük a színházat, korzóztunk a sétálóutcán, fényképezkedtünk a Nyugat-szoborral. A Királyhágó szintén fontos megállója volt az útnak, ott pihentünk kicsit és megkóstoltuk a jellegzetes mici nevű ételt. A négy nap alatt Kolozsváron laktunk, megtekintettük a város gyönyörű főterét, szerencsénkre épp akkor zajlott az Erdélyi Filmfesztivál, így végig annak díszletei között sétálgathattunk. A Szent Mihály-templomban tett látogatásunkat orgonaszó kísérte. Megnéztük a Farkas-utcai Szent-György-szobrot, a Kolozsvári-testvérek műalkotását, amelynek eredetije Prágában található. A projekt ottani befogadó iskolája az Apáczai Csere János Elméleti Líceum volt, melynek igazgatója, Vörös Alpár úr nagyon barátságosan várt bennünket. Az Apáczai-Líceum dísztermében előadtuk ez alkalomra összeállított műsorunkat. A város nevezetességei, a Mátyás-szobor, Mátyás király szülőháza, a botanikus kert és nem utolsósorban a pláza elnyerték mindannyiunk tetszését. Másnap a Tordai-hasadékot ejtettük útba, és ha már ott voltunk, végig is jártuk a terepet. A híres tordai sóbánya volt a következő állomás, ahol a földalatti csodavilág teljesen elbűvölt bennünket. Óriáskerék, golf, hinta, több száz éves szerszámok és kamrák - mind a lenti világ érdekességei. Aznapi utolsó állomásunk Kalotaszeg ékköve, Torockó volt, így elmondhatjuk magunkról, hogy olyan osztályképünk is van, melynek a Székelykő a háttere. Meg kell említenünk a kulturális kínálat egyik gyöngyszemét, a Bulgakov Café irodalmi kávézót is, melynek érdekes módon tamási kötődése is van. Csodás négy napot töltöttünk Erdélyben, mindannyiunk számára maradandó élményeket gyűjtve!