Az áldozatokért meggyújtott gyertyák és mécsesek fényeinél Porga Ferenc, Tamási Város polgármestere mondott emlékbeszédet.

- 1956. november 4-e a magyar történelem egyik legtragikusabb napja volt.
Megindult a világ legerősebb hadereje, a Vörös Hadsereg magyarországi inváziója, amelynek célja a forradalom leverése, a szocialista blokkból kilépni szándékozó, Nagy Imre vezette kormány megdöntése és a demokratikus rendszer felszámolása volt. Az elsődleges becslések szerint a harcokban 2500 fegyveres és civil halt meg. a Magyar Néphadsereg állományából 185 fő vesztette életét, és 137-en megsebesültek. A forradalom leverését véres megtorlás követte. A sortüzekben további 300-350 ember vesztette életét, a megtorlások során pedig 229-en. A kórházak legalább 20 ezer sebesültet ápoltak. A levert forradalom után Kádárék, bosszúból több mint 400 embert végeztek ki, közöttük fiatal srácokat, egyszerű munkásembereket, minisztereket és magát a miniszterelnököt. Mintegy 20 000 forradalmárt vetettek börtönbe, negyedmillió magyarnak kellett elmenekülnie hazájából. A felkelők hősiessége, a bebörtönzések és sokak mártírhalála azonban nem maradt következmények nélkül. 1956 után már semmi nem mehetett úgy tovább, mint előtte. „A magyar forradalom a kommunizmus végének kezdete” – írta Milovan Gyilasz jugoszláv író és politikus - hangzott el a beszédben.

A jelenlévők Hegedüs János plébánossal közösen mondtak imát a hősökért, akik a forradalom alatt háborúban, barikádokon estek el hazájukért, nemzetükért haltak mártírhalált.