- Ha visszatekintesz az elmúlt évre, mi az, ami rögtön eszedbe jut a művelődési központ 2018-as működéséről? Hogyan jellemeznéd röviden?
- Ha egyetlen szóval kellene reagálnom a kérdésedre, azt mondanám: változás. Manapság nagyon is érvényes az ókori mondás: Az egyetlen állandó a változás maga. Ezt éltük meg a művelődési központban a tavalyi évben, hisz kevés olyan terület volt, ahol nem történtek változások, egyrészt olyanok, melyeket magunk, nagyon is tudatosan idéztünk elő, de olyanok is, melyek tőlünk teljesen függetlenül alakultak, következtek be. Az épületben, az infrastruktúrában, a munkatársi közösségben, a tevékenységszerkezetben, a partneri körben ez egyaránt tetten érhető volt, hogy csak a legfontosabbakat említsem.

- Szinte teljesen kicserélődtek körülötted a munkatársak, milyen az új csapattal dolgozni?
- Most megint egyetlen szó jut először eszembe, ez a szó: inspiráló. Az elmúlt másfél év során nagy tudású, tapasztalt kollégák mentek nyugdíjba, a munkatársi közösség mondhatni teljes egészében átalakult, fiatal munkatársak váltották a több évtizede itt dolgozókat, mind a szakmai, mind a technikai feladatellátásban. A fiatal kollégák mondhatni mindjárt mélyvízbe kerültek, hisz a mindennapi munka mellett számos – több ezer főt megmozgató – nagyrendezvényen, rendezvénysorozaton kellett helytállniuk, így hamar kiderült, hogy felsősokú szakirányú végzettségükön túl szemléletük, munkához való hozzáállásuk, rátermettségük predesztinálja őket a közművelődési feladatellátásra. A közművelődés területén szerzett munkatapasztalatuk hiányát ellensúlyozta lelkesedésük, kreativitásuk, rövid idő alatt kiváló munkatársi közösség alakult ki, melyben túl azon, hogy a kollégák meglévő kompetenciái jól kiegészítik egymást, emberi hozzáállásuk, együttműködési képességük, segítő attitűdjük új, fiatalos lendületet adott az intézmény munkájának. Ez egészül ki a régóta ezen a területen dolgozók tudásával, tapasztalatával, kapcsolatrendszerével, mindezek összeadódva pedig pozitív eredményeket generálnak az intézmény működésében.

- Volt egy nehéz időszak a ház életében tavaly, arra gondolok, amikor kettérepedt az épület fala. Hogy éltétek meg, túl?
- Rugalmassággal, alkalmazkodóképességgel. Erre ugyanis nagy szükségünk volt az áprilistól szeptemberig tartó időszakban, amikor az új kollégákkal vállvetve kellett úgy alakítani az intézmény működését, hogy a látogatók számára ne, vagy csak csekély mértékben legyenek érzékelhető fennakadások. Ahogy többször kommunikáltuk mi is az intézmény részéről és az épület tulajdonosa, fenntartója, az önkormányzat is, hogy minden érzékelhető előzmény nélkül, egyik napról a másikra, egy intézményen kívüli csőtörés következtében megsüllyedt az épület egyik fele. Az ezzel kapcsolatos munkálatok az épületben, annak környezetében drasztikusan megnehezítették a szakmai munkavégzést. Az építkezés fél éven át tartott, melynek ideje alatt mindennapi feladatellátásunk, teremhasználatunk, irodai tevékenységünk, rendezvényeink lebonyolítása komoly terhet rótt ránk. Ugyanakkor nem volt olyan előre betervezett feladat, rendezvény, tevékenység, mely csorbát szenvedett volna az épületben uralkodó, sokszor áldatlan, kaotikus állapotok miatt. Sokat segített a nehézségek átvészelésében látogatóink, valamint az itt élők figyelme, aggodalma is, hiszen azt az üzenetet közvetítették számunkra, hogy fontos szerepet foglal el életükben az intézmény.

- Kaptok-e visszajelzéseket a lakosságtól, s ha igen, milyeneket?
- Igen, számos visszajelzést kapunk napi szinten és a rendezvények alatt, után is. Rendkívül jó érzés, ha pozitív ez a reakció, amivel örömünkre sokszor találkozunk, de szívesen vesszük – jómagam főleg – az építő kritikát is. Ezt nem azért mondom, mert jól hangzik, hanem mert valóban így is gondolom. De itt nem a minden reális alapot nélkülöző minősítésre gondolok, hanem az előremutató, konstruktív visszacsatolásra, a korrekt, tényekre alapuló megjegyzésekre, párbeszédre.

- Tamásiban (is) sokszor előfordul, hogy az emberek azt mondják: itt nincs semmi programlehetőség. Ti hogy látjátok? Lehet-e minden ember kedvére tenni a kínálat terén?
- Ez egy sarkalatos kérdés. Mindenkinek természetesen nem lehet a kedvére tenni, de véleményem szerint nem is lehet pusztán ez a célja egy költségvetési forrásokból működő közművelődési intézménynek. Merőben más a helyzet, ha egy olyan profitorientált kulturális vállalkozásról beszélünk, ahol első és legfontosabb szempont a gazdasági haszon. A mi esetünkben ez a fő szempont az értékközvetítés, a minőség előtérbe helyezése. Itt pedig nem csak az úgynevezett „magas kultúrát” kell érteni, hisz majd minden stílusban találunk értékeset és nívótlant egyaránt. Itt tarom fontosnak közbevetni, hogy a mi munkánk nem „csak” a mindenki szeme előtt zajló nagyrendezvények szervezéséből és lebonyolításából áll, hanem az intézmény mindennapos működésével, az ott zajló tevékenységekkel kapcsolatos feladatokból is. Örülök, hogy a 2018. évről szóló intézményi beszámolónk felkerült a város honlapjára, hisz a majd 70 oldalas anyagból mindenki tájékozódhat arról, mi is zajlik a hétköznapokon a falak között. A legtöbben persze az említett kiemelt programjainkat látogatják, melyek tekintetében a rendelkezésre álló anyagi lehetőségek is nagyban közrejátszanak a kínálatban. Nem a fantáziánk és ötleteink tárháza szegényes, ha a programok összeállításáról gondolkodunk. Amikor valaki azt mondja kritikaként, hogy itt miért nem lép fel xy előadó, bezzeg máshol igen, akkor valószínűleg nincs birtokában olyan információknak, hogy hány milliós tételekről beszélünk egy-egy zenekar, előadó fellépése kapcsán, ahogy talán azzal sem, hogy az adott városban, ahol fellép a kedvencük, esetleg mennyivel járulnak hozzá a helyi szponzorok a produkció megvásárlásához. Ami még sokszor elhangzik hasonló típusú beszélgetések során, miszerint biztosan lehetne pályázni ilyen rendezvényekre is, de sajnos ez nem így van, profi előadók felléptetésére, pl. egy mai sztárzenekar koncertjére nem tudunk pályázati forrásokat igénybe venni. Azt is fontos kiemelni, hogy Tamásiban nagyon sok a látogatók számára ingyenes, belépőjegy nélküli rendezvény – pont annak érdekében, hogy minél többek számára biztosítsuk a kulturális programokhoz való hozzáférést – ami értelemszerűen azt vonja maga után, hogy a teljes bekerülési összeg költségvetési forrásból kerül fedezésre. És ez csak egy kis szegmense ennek a kérdéskörnek, hosszasan tudnék még erről beszélni. Természetesen mindent megteszünk annak érdekében, hogy mindenki tudjon olyan programot találni az intézmény kínálatában, mely hozzá közel áll és melyen szívesen vesz részt.

- Milyen programokra számíthatunk idén? Kik a legnevesebb előadók, akik városunkba látogatnak?
- Az idei tervezésnél az volt az irányelv, hogy a hagyományokkal bíró programokat gazdagítsuk új programelemekkel, előadókkal, fellépőkkel. De ha áttekintik a 2019-es városi programnaptárt, akkor teljesen újszerű rendezvényeket is találnak benne, illetve fontosnak tartottuk, hogy minden korosztály számára széles kínálatot biztosítsunk. Hogy csak néhányat említsek a Trófea Vadgasztronómiai Fesztiválon a Magna Cum Laude, a Tamási Nyár programjában A GRUND Vígszínházi Fiúzenekar, A Tamási Bográcsmestere programon Marót Viki és a Nova Kultúrzenekar, a Szüreti Napokon a KFT és a Honeybeast zenekarok koncertjét élvezheti majd a közönség. Természetesen a sor ezzel még nem ér véget, hisz az előző kérdésekre visszautalva igyekszünk széles közönségigényt kielégíteni.

- Év végén egy közösségi csoport szavazatai alapján az Év emberének javasoltak, választottak. Milyen érzés volt?
- Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem esett nagyon jól, bár természetesen túlzónak találtam. Egy kedves, régi ismerősöm a legnagyobb közösségi oldalra tette fel a javaslatát, amire aztán több százan reagáltak, majd szilveszter napján a Tamási Rádióban került átadásra élő adásban az elismerés, ami nagyon kedves, jóleső gesztus volt. Fontosnak tartom leszögezni, hogy ez nem egy hivatalos városi kitüntetés, ez egy – napjaink szóhasználatával élve – alulról jövő kezdeményezés, ami talán még inkább növeli számomra az értékét. Azt jelzi ugyanis, hogy sokak találják jónak azt az irányt, azokat a törekvéseket, melyeket az intézmény vezetőjeként képviselek. De a régi magyar közmondás nagyon igaz ez esetben is, miszerint: egy fecske nem csinál nyarat. Hisz bármilyen új elképzelés, szakmai irány, szemléletváltás puszta próbálkozás maradna részemről, ha nem volnának ebben partnerek a munkatársaim, akik nem ellenállással, hanem támogatással segítik a tervek megvalósítását, ha nem kapnék mindehhez támogatást az intézmény fenntartójától és a városban élőktől, a helyi közösségtől. Ezt a kedves címet ezért valamennyiünk elismerésének tartom.

- Ha lehetne mottót választanod az idei évre, mi lenne az?
- A helyi közösségektől, kulturális lehetőségektől, a települések képességmegtartó népességétől függ a települések népességmegtartó képessége. Ezt kívánjuk erősíteni mi is munkánkkal, hosszútávú tevékenységünkkel.