A Magyar Tudományos Akadémia néprajztudományi intézetének nyugalmazott tudományos főmunkatársa elmondta: a húsvétvasárnaphoz kapcsolódik a zöldághordás szokása, amelynek lényege, hogy a fiatal lányok és legények kimentek a közeli erdőbe, onnan zöld ágakat hoztak, majd ezeket szétszórták a falu utcáin, ezzel jelképezve, hogy behozták a tavaszt.

A víznek nemcsak húsvéthétfőn van jelentősége - folytatta Tátrai Zsuzsanna -, hanem nagypénteken is, akkor az állatokat vitték füröszteni. Húsvétvasárnap pedig "szótlan vizet" vittek be a házba, ami azt jelenti, hogy sem jövet, sem menet nem lehet megszólalni. Az egész család megmosdott ezzel a vízzel, hogy szépek, egészségesek legyenek - tette hozzá.

Emlékeztetett: húsvéthétfőn a lányokat vödörből locsolták meg, akár ki is cipelték őket a kúthoz, úgy öntötték rájuk a vizet. Ehhez később kölnivizet használtak, és a locsolóverseket is a kölnivizes locsolkodásokhoz találták ki.

Kitért arra is, hogy a húsvétvasárnap jellegzetes hagyománya a katolikus egyházban az ételszentelés. A húsvéti kalácsot beteszik egy szép, feldíszített kosárba, melléteszik a bort, a sonkát vagy a bárányhúst, a tormát, tehát a húsvéti ételeket, és elviszik a templomba megszentelni. A szentelt ételeknek a maradékát se volt szabad kidobni, ezért előfordult, hogy tűzbe vetettek ezekből, hogy a túlvilágon lévő hozzátartozóknak is juttassanak - fűzte hozzá Tátrai Zsuzsanna.